Ugrás az oldal tartalmára Ferenczy György 1902-1983
Biográfia A művész A tanár A kortárs Discográfia

Elsődleges navigáció

                                         
                                                       almanach              

                                                      Oldal egy zenész almanachból (1929)
  nagylemez     nagylemhát                                          Az utolsó nagylemez (válogatás, szerk. Kocsis Zoltán,1988)

           kislemez                 
             CD (Posthumus 2002)                            CD 2013
                DISCOGRÁFIA
                     PORTRÉK

Ferenczy György, az előadóművész

Ferenczy György, Thoman István kezei közül kikerülve, már kora fiatalságában elkezdett koncertezni. Európa számos országában fellépett, így például Franciaországban, Ausztriában, Németországban, Belgiumban, stb. Mint számos kortársának, neki is kettétörték életét a különbözõ politikai rendszerek túlkapásai és a II: világháború. A szocializmusban pedig az állam határozta meg, hogy ki az aki egyáltalán koncertezhet és mennyit. Ferenczy, aki szókimondásáról volt híres, nem tartozott a rendszer kegyeltjei közé. Két idõszak is volt, amikor a rendszer, büntetésbõl, letiltotta fellépéseit, illetve rádió felvételeit. A szocializmusban nem csak politikai okokból szorult háttérbe. Az aktuális zenei vezetés nem értette és nem támogatta a 19. században eredeztethetõ művészetét, kirekesztették azt az iskolát, amelyet Thomán és Dohnányi képviselt. És itt egy kis kitérõt teszünk.


Ferenczy nagy példaképe, Chopin korában, a párizsi szalonokban szimbiózisban éltek festõk, írók, zenészek, a kor nagy művészei. A remekművek szinte ott, helyben születtek. Művészetük gyökere sokban megegyezett. Sok tekintetben e kor reinkarnációjának tekinthetõ a 20. század elsõ fele Budapestjének művészvilága. A Fészek Művész Klubban és a híres budapesti művész kávéházakban (pl. Japán, New York, Hadik, stb) töltötték napjaikat a város művészei, mint egy nagy család. Kivételes pillanata és virágzása volt ez a korszak a kultúrtörténetnek. Kivételes kor, kivételes művészei inspirálták egymást és mindezt egy igen sötét és reménytelen történelmi korszakban. Ebben a közegben érett be Ferenczy művészete. Azonban a század második felében minden megváltozott. Nemcsak politikai fordulat következett be, hanem a budapesti művész élet virágzásának is vége lett.
Nemcsak a művészkávéházak tüntek el, hanem azokkal együtt, például a zenében, a 19. század művész felfogása is úgymond, "idejét múlttá" vált. Ez utóbbi akkor talán világjelenségnek is volt tekinthetõ. A zenében, a személyes, szubjektív, a pillanatnak szóló és improvizatív elõadásmód háttérbe szorult. A helyét egyfajta kigondolt, objektív, intakt elõadásmód vette át. Az egyik legfontosabb cél a "hibázás" elkerülése lett és bizonyos etalonnak számító lemezfelvételek imitálása. Dohnányi, Sauer, Levin, a nagy romantikus zongoraművészek nem voltak "divatosak". Ennek a divat áramlatnak - és persze a politikának is - szenvedõ alanya lett Ferenczy. Annak a Ferenczynek a művészete, aki talán az utolsó képviselõje volt a zenében a 19. század zenei tanításainak.
Míg számos pályatársa igyekezett alkalmazkodni a divatos elõadásmódhoz, Ferenczy tudta, hogy más a küldetése. Művészetérõl több szakavatott írás is fellelhetõ. Ezen írások egyöntetűen vallják, hogy művészete egyedinek számított itthon a 20. század második felében. Ragaszkodott művészi ars poeticájához. Ez, többek között, a társasági zenélés társalgásszerű közvetlenségét jelentette és azt, hogy merjünk szabadok és szubjektívak lenni az elõadásban. Ez a szabadság valahol, nagymértékű fegyelemmel párosult. Ez a kettõsség, a szabadságé és a fegyelemé jellemezte Ferenczy zongorista ars poeticáját. A fegyelmezett rubátók, továbbá a szép, éneklésszerű zongora hang. Ferenczy elsõsorban romantikus műveket, Schubertet, Schumannt, Lisztet zongorázott és fõleg Chopint, de érdekes és értékes színfoltja volt művészetének a preklasszikusok, például Scarlatti és Couprin elõadása is.
Koncertezési lehetõségei a szocializmusban beszűkültek évente egy-két alkalomra, külföldre pedig nem küldték. Csak hébe-hóba készült vele egy-egy kisebb lemez. Kissé jobb volt a helyzet, ami a rádióban foglalkoztatását illette. Lelkes szerkesztõk jóvoltából, valamint a hallgatóság visszajelzései következtében, számos rádiófelvétel készült vele. Szerencsés esetben ezek túlélték a rádióban rendszeresen zajló leselejtezéseket. Sõt, a bécsi rádióban is készültek rádiófelvételek.


Ferenczy nemcsak művészetében mentette át régi korok értékeit. Polihisztor is volt. Sokan, mint világhírű bridzsezõt ismerték. Kiválóan írt is és legendás alakja volt különbözõ művész társaságoknak. A kor azonban gyanakodva tekintett a polihisztorokra. A kor ideálja a hivatásába belefeledkezõ szakember.
Gondolhatnánk, hogy Ferenczy rossz korban született. De Ferenczy művészete nem volt hatástalan. Ezt bizonyítják a róla írt portrék, kritikák, tanítványai, sok kortársa és a közönség szeretete. Olyan művészek figyeltek fel rá.mint Füst Milán, Kocsis Zoltán és olyan szigorú kritikusok, mint Pernye András, vagy Molnár Antal. Sok hivatalos elismerésben nem volt része, csupán élete vége felé, késve kapott egy-két hivatalos elismerést.

 

                                                                        Néhány hangverseny szórólap és plakát (1941-1968):



41    55szóró



bécsplak  62  65


                                 55plak     68plak



         Dokumentumok szilenciumokról:

           Szabad Nép cikk (1947 december)
         Jegyzőkönyv egy meghallgatásról (1955 április)
         Levél a Magyar Rádiónak (1977 november)

            Tiltakozó ív a Charta 77 ügyében


                                                           Karikatúra                                                                                                                    Portré

        karikatura                                       portré1





mferenczi@f-m.fm

English

Tárhely szolgáltató