Ferenczy György, mint korának tanúja
Ferenczy György ismert és közkedvelt személyisége volt a
művészvilágnak. Fiatalon felvették a művész klubba, a Fészek klubba,
rendszeres vendége volt a híres művész kávéháznak, a
Japánnak és más művész kávéházaknak. Olyan híres
művészekkel került közeli ismeretségbe, mint Somlai Artúr,
Molnár Ferenc, Gombaszögi Ella, Karinthy Frigyes, stb. Mint
kiváló társalkodó, jó humorú és szellemes művész, a huszas
évektol fogva egészen a hetvenes évekig, minden társaságnak
szívesen fogadott vendége volt. Rengeteg történetet tudott és
róla is számos történet keringett. Hacsak lehetett, leült a
zongorához is és a könnyed társalgást a zene nyelvén
folytatta, akárcsak a társasági zenélésben zenei példaképei.
Ismert, hogy Chopin sok idejét töltötte művész társaságokban
és mindenütt közkedvelt vendég volt. Ferenczy e téren is
követte nagy példaképét. Másrészt, mint híres bridzsezõ, olyan körökben is megfordult,
ahová zongoraművészként talán sohasem került volna be. Igy
részt vett pl. a norvég király, illetve svéd király által
rendezett fogadásokon, különbözõ nagyköveti vacsorákon,
valamint, tiszteletbeli tagja lett a híres és elõkelõ bécsi
klubnak a Rennvereins klubnak. Egyébként memoir kötetén, a
Pianofortén kívül, kisebb írásai is megjelentek.
Ferenczynek volt egy másik arca is, a közéleti arca. Híres
volt szókimondásáról a zenei közéletben. Még a veszedelemes
ötvenes években is bátran szóvá tette a visszásságokat, nem
gondolva saját biztonságára. Szót kért a Zeneakadémia
nyilvános vezetõségi ülésén, vagy a Zeneművész Szövetségben,
tiltakozó leveleket írt a Zenei Vezetéshez. Számos írása már
szamizdat terjedt, de akkoriban csak kevesen mertek ezekkel
nyilvánosan közösséget vállalni. Szókimondásával,
szükségszerűen, számos ellenséget is szerzett, de bátorságát
sokszor még ellenségei is tisztelték. Ez utóbbi nem
változtatott azon, hogy azokban az idõkben a megtorlás nem
maradhatott el. Fellépési lehetõséget nem kapott, rádió
felvételeit letiltották - és örülhetett, hogy megúszta
ennyivel. Igy fordulhatott elő, hogy arra kapacitálta a
politikai vezetés, gyakoroljon nyilvános önkritikát "elavult"
zongorázási stílusa (azaz, romantikus zongorázása) miatt.
Ebből jól jött ki, mert neves zenész társai kiálltak mellette.
Ennek a páratlan esetnek egyik dokumentuma itt található: Zeneművész
Szövetségi meghallgatás. (ez azokban a
Rákosi időkben történt, amikor Cziffra György is le volt
tiltva a Rádióban).
Ezt követõen 1977 táján tiltották le szerepléseit,
amiért bátran nyilvánosan hirdette véleményét a Charta-ról.
Azon kevés zenészek egyike volt, akik aláírták a nyilvános tiltakozó petíciót.
A tiltakozásaival szerzett ellenségeket, de mégtöbb barátot.
Nemcsak sok jó ismerõse volt, hanem voltak igaz barátai is, e
barátságok egy életre szóltak. A zenészek közül például Weiner
Leó (aki nemhivatalos tanára is volt), Melles Károly a híres
karmester, Kentner Lajos zongoraművész, Schwalb Miklós
zongoraművész, Cziffra György hegedűművész, Gál Endre
zenekritikus, Szűcs Gábor operaénekes."Civil" barátai voltak
például Góth Endre, a kiválóan zongorázó orvos professzor,
Bányai Tibor építészmérnök, Keleti Andor szállodafõnök.
Ferenczy György több volt, mint kiváló zongoraművész. Nagy
tanúja, sõt alakítója volt korának.
 |
Rajk András: Hogy volt? Hogy volt? (Szépirodalmi Kiadó, 1979) |
 |
Fészek Emlékkönyv, 1966 |
Szerzõk |
Ferenczy György: Fészek (Pianoforte)
Ferenczy György: Japán kávéház és
környéke (Pianoforte)
Bridzs
Zenész barátok: Kentner Lajos zongoraművész, Schwalb Miklós zongoraművész, Melles Károly karmester, Gál Endre zenekritikus, Cziffra György hegedűművész, Szűcs Gábor operaénekes, stb.
"Civil" barátok: dr. Góth Endre, Bányai Tibor, Keleti Andor, stb.
Neogrády László (1896-1962): Ferenczy György |