Ferenczy György 1902-ben született Budapesten. Az egykori Liszt tanítványtól, a híres zongora pedagógustól, Thomán Istvántól tanult zongorázni. Dohnányi Ernõnél végezte a művészképzõt, nála szerezte a Zeneakadémián a művész diplomát. Ezzel párhuzamosan Weiner Leónál is tanult. 1920-tól hangversenyezett rendszeresen, Európa szinte minden jelentõsebb városában fellépett. Elsõsorban Chopin, Schubert, Schumann és Scarlatti avatott tolmácsolója.
Felesége, egykori tanítványa, a zongoraművésznõ Iványi Klára lett. 1947-tõl tanított a Liszt Ferenc Zeneművészeti Fõiskolán, 1958-tól tanszékvezetõ. Elismert pedagógus, többek között Cziffra György egyik felfedezõje és tanára. Számos nemzetközi zongoraversenyen zsűri tag. Érdemes művész. 1974-ben Salzburgban mesterkurzust vezet.
Művészi pályáját sokszor megtöri a politika. Nemcsak a világháború, hanem 45 után, politikai okokból többször is szilencium áldozata, így az ötvenes években, valamint 1977-ben is hosszabb-rövidebb idõre hallgatásra itéli a hatalom. A rendszeres hangversenyezést csak 1956 után folytatja. Lemezfelvételekkel sem volt elkényeztetve, élete végén duplalemez válogatás készült felvételeibõl, Kocsis Zoltán szerkesztésében.
Sokoldalú személyiség volt. Népszerű alakja és nagy tanúja
különbözõ
híres művésztársaságoknak. Fiatalon felvették a Fészek Művész
Klubba,
ahol késöbb elnökségi tag. Hivatásának gyakorlása mellett
rendszeresen
hódolt hobbijának, a bridzsezésnek. Ebben rendkívüli
tehetségnek
bizonyult, mert tagja lett a magyar bridzs válogatottnak,
amellyel
1938-ban Európa bajnoki címet, 1935-ben pedig második
helyezést ért el.
Ezeket a sikereket magyar bridzs válogatott azóta sem tudta
megismételni.
Emlékezés
Ferenczy Györgyre (video, 2020, készítette Darska
Izabella)